2013. június 25. Salzburg, Ausztria
–Muss ich umsteigen?* – kérdeztem bizonytalanul a Busfahrer*-t, majd miután megkaptam a választ, megkönnyebbülten ültem le az ablak mellé. Még nem jártam itt, új volt a város, az emberek, a nyelv. Minden idegen volt, mégis barátságos; hamar beleszerettem Salzburgba. Két hónapra jöttem: au-pair leszek egy osztrák-orosz családnál.
Eleinte nehézkesen értettük meg egymást, hiszen a némettudásom finoman szólva… nem volt nagy szám. Hogy is lett volna? A suliban nem volt motiváció, csak betanult példamondatokkal dobálóztunk, mint az “Ich habe ein Bruder und zwei Schwester.”* meg “Kommst du mit ins Kino?”* esetleg “Meiner Meinung nach ist das Früschtück wichtig.”* satöbbi. De hát ezekkel a mondatokkal nem sokra megy az ember, ha egy hároméves kislányra kell vigyáznia és a fogadószüleit sem akarja moziba hívni.
Szerencsés helyzetben voltam, mert a városban élt két nagynénim, unokatestvérem és Oma*. Rengeteget segítettek, ha valami nem ment, megmutatták a várost, és sok új ismerősöm lett általuk, akikkel gyakorolhattam a németet. (Sőt mi több, egyikük még meg is dicsérte a kiejtésemet! Kaphat-e nagyobb bókot egy németül karattyoló külföldi egy echte* osztrák hölgytől?)
A második hónap végére már egész hosszú beszélgetéseket bonyolítottunk le auf Deutsch*. A mondanivalóm tele volt nyelvtani hibával, de legalább már meg mertem szólalni és a szókincsem is iszonyatosan sokat javult! Nyár végén elégedetten, nagy vigyorral az arcomon jöttem haza, hiszen rettentően élveztem az elmúlt két hónapot.
Akkor még nem is gondoltam, hogy érettségi után hasonló kalandra készülök majd…
*Át kell szállnom valahol?
*buszsofőr
*Egy fiú- és két lánytestvérem van.
*Jössz velem moziba?
*Véleményem szerint a reggeli fontos.
*nagymama
*igaz
*németül
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: